A drog mint egész, avagy a világból egy teljes rész !

Ahhoz hogy át tudjam adni neked magát a drogot úgy mint egy összefüggő egészet az igazság lábaira állítva, eszközként fel kell használom magam egy hyperintim önábrázolásban, hogy meglásd hogy tevődik össze protonnyi darabokból magával az egész világgal:


Bevezetésül:
Pszichikai értelemben is egy komplex probléma sok nehezen, vagy egyáltalán nem feldolgozható pólussal. Egy más problémák kölcsönhatásából keletkező reakció! Abszolút meghatározó és egy az emlékeztem kezdete óta az életemmel összefonódó dogma, ami egyszerre szocializál és anti-szocializál.

Egy egészséges anyag és psziché ötvözte emberben valószínű nem bírna a függőség és az ezt követő következmény halmaz érvényesülni, és redukálódni. Mennyire kár, hogy létezésünk során, a történelem legegyértelműbben leszűrhetőbb tanulsága azt mutatja, hogy akár egy ilyen ember valaha is volt létezése a fizikai törvényeket borítaná fel székestől. Gondolok itt arra: hogy az ember amióta csak megjelent itt a földön, az egyetlen a lényét alkotó, őt meghatározó képességeit cáfoló és így alkalmazva gátoló, evolúciós fejlődéséből fennmaradt készségét érvényesíti társadalmaiban: az ösztöneit.
Mindezt átgondolva ennél jobban el sem cseszhettük volna ezt az egészet.
Egy a létünkhöz szükséges globális társadalomra próbáljuk alaposan félreértelmezett módon átvetíteni a természet, a természetre vonatkozó törvényét miközben a természetben nem hogy nem alkalmazzuk ezt, de a természet minden törvényét teljesen figyelmen kívül hagyva nem tesszük. Így hát a fejlődés az élet kezdetéig visszanyúló generációs egészségtelenedési (testi, lelki) reakciót von maga után, amit az anno ezt generáló emberek most élő leszármazottjai tartanak fent.
Az erősebb életben marad, a gyengébb megemésztődik elv egy a mindettől ellentétes szociális társadalmi, elme vezérelt, megértésre alapuló környezetben való működtetése, csak annak előbb-utóbbi pusztulásához vezethet magát az egész földi élet nagy részét elsodorva. Így hát az [ember=aki csak az emberiségben részt alkotva tudna ember lenni], nem fog rendeltetésének, működésének megfelelően létezni, amíg nem hajlandó végre ember lenni. Ez igazából mindennek nevezhető, csak egésznek, egészségesnek nem.!!!
Az eredmény mindenféle fejszámolási tehetségtelenségem igénybevétele nélkül is arra mutat,= hogy mind ugyanabba a kölcsönhatásba kerülnénk a droggal egy azonos helyzetben, és ha továbbra is így nyomjuk magunkból kifele a szart, mind kölcsönhatásba is kerülünk vele az összes lehetséges helyzettől függetlenül, mindaddig amíg az ösztönös feltételes reflexszerű indukcióink vezérelnek, ha nem is mindannyiunkat, de azokat akiket génbeépítő módon minden generációt átölelve, létezésünk óta erre és egyben a világ irányítására is neveltek. Halál előtti szenvedésre vagyunk mind ítéltetve!!!
A [szociális társadalmi rendszer=emberi életforma] működésének megértésére irányuló minden lépés, az annak nemműködésének felismeréséhez visz egyre, egyre közelebb, azzal a félelmetes tanulsággal fokozatosan megismertetve, hogy eddig még igazából nem is volt ilyen és már tényleg nem sokáig lehet esély, hogy ezen a bolygón kialakulhasson ez az emberi életforma, úgy ahogy az genetikailag bele van kódolva minden emberi tudatba.
Minden problémánkra bennünk van a megoldás, csak van egy két fasz arcú aki nem látja ezt magában, sem benned, és ezért feláldoz téged, és mindent, engem és így saját tudtán kívül még magát is az összes kérdésére egy válaszként felelni tudó, ösztönéből korcsosult, ember-állat fatty érzékeinek tovább deformálására.
Általad értelmezhető szavakban: A kapzsiság, mohóság és irigység, hatalom vágy... végtelen skálájának kitöltésére használ fel minket ez a pár-maréknyi rohadt paraszt.
Párhuzamként leszűrve: ez magyarázatot ad a 12-éves koromból kiinduló szintetikus drogfüggőségem kialakulásához vezető minden meggondolatlan lépésre.
Ha természetes úton lehetőségem lett volna, valaha is az igazi, egészségből fakadó, megalapozott boldogságra, nem lett volna az ennek hiánya okozta bennem tátongó űr egy silány illúziószerű másolattal kitölthető.!
Minden felsoroltak következménye kép: tizenkét éves korom óta beépültem egy emberi ésszel fel nem fogható, minden más társadalmi formától teljesen különböző társadalmi formába, mintegy ki állva a globális nemműködésre alapuló, fasszopó társadalom árnyékából egy másik, az az ellen tiltakozó, egy drog-kulturális társadalmi formába, aminek irrealitási szintje semmivel sem alacsonyabb a másikénál, csak ez alapvetően nem realizálható, ezért nem fájt (még akkor) olyan mértékben mint a magától adódó, látszólag csak az én számomra, formájában realizálhatatlan társadalom minta okozta fájdalmak.
Ez a társadalmi korcsosulat egyszerre szeret és gyűlöl, tart össze és húz szét, fél és bevállal, de minden esetben felvállal. Elméletben még mindig csábítóbb összevissza rendszertelen, kiszámíthatatlan, szart keverni valami a jóhoz hasonlóval, mint vedelni a fost a kurvaszarral, és közben addig keresni a jót amíg meg nem unod, vagy bele nem rokkansz, hogy a végén már túl késő legyen ahhoz is, hogy beleolvadj, pedig ha tehetnéd már megelégednél az eléd fosott szarral is.
És most kérdezd be, hogy amennyiben visszamehetnék az időben, akkor is így döntenék e mindenben?! Hogy most ne tukmálnom kelljen a válaszom erre a kérdésre.:
Ha visszamehetnék az időben akkor sem én döntenék, hanem a világegyetem, a sok redukció, reakció, ok és okozat, a kölcsönhatás fokozat, a gyártási sorozat, de ettől független visszamennék szívesen.: Mert ha 10 év alatt ennyi mindent le tudtam szűrni a sok hibahalomból még 10 év alatt tuti összejönne annyi, hogy eljuttassam magam addig a pontig, hogy döntéseim befolyásolják a redukciók, reakciók, akciók... útjait még ha határok közé is szorítva, de nem a mostani döntéshozók elvtelen könnyelműségükkel meghatározott módozatban.

És hogy én miben különbözöm tőled, aki még életében nem használtál, vagy max. csak egyetlen-egyszer szintetikus narkót, mert még soha nem fájt neki úgy a világ, ahogy nekem fájt?:

Mindenben amit az agyad most így hirtelen csak fel tud fogni!

De itt egy ábra egy kis vulgárisságba kirántva:
-Nekem már az elején gyanús volt az egész, mintha csípte volna a szememet valami fing szag.
-E közben te lilliommal kezdted bélelni az orrlyukad.
-Nekem gyanús volt ez a kurva fos szaga, tudtam hogy van valami hiba, nem tudtam még, hogy mi az, de hibázott az egész, ezért kipróbáltam én is ezt a hiba témát már csak a poén kedvéért is. Minél többet hibáztam, annál jobban ment és bármilyen szar is volt amit okozott, de mindig valamit fokozott, és valamire mindig tanított, ami az engem körülvevő mindenség megértésére buzdított. Minél közelebb kerültem mindehhez annál tisztábban láttam magam kőrül a szart, ami egy burokként körbevesz.
-Te közben eltakartad vele a napot, és próbáltál örülni annak, hogy így majd nem tudsz leégni.
-Én fogtam a sok szart, gondoltam ha már úgy is ennyi van belőle magam alá halmozom, leszarva azt a kurva napot és gondoltam kiderítem a magasból, hogy meddig nyúlik el ez a köcsög, mindent elárasztó szarhalom. Ahogy emelkedtem úgy tágult a beláthatóság és görbült a horizont eddig nyílegyenesnek vélt vonala. Az igaz, hogy azóta sem láttam még túl azon a sok-sok foson, de leégtem mint a szar, viszont bebarnultam és a kurva nap sem fog már rajtam, de minél magasabban járok annál nagyobb esélyt látok arra, hogy összeomlik a szarkupac, alantas módon alattam. Látom az összefüggéseket és azt is, hogy honnan ömlik mindenfele az a sok-sok fos, de egyedül néhány több ezerméteres, fostól sikamlós, szarhegy tetején egyensúlyozó kollégával, kik közül egy kevés igazi igaz barát, de a többi néhány csak elvtárs, és a messzeségben példát követően, különböző magasságú szarhegyen építkező sorstárssal, akik közül sokan már az elején leomlanak a semmibe, a maguk alatt halmozott, sok fosos szar súlya alatt, nem megyek szarra sem. Mi csak felfele tartunk, aztán esünk lefele, páran fennmaradunk egy darabig, mindenből kiemelkedve, amíg egyszer nem zuhanunk örökre le a nagy fosos semmibe, de ha elindulnánk és tennénk egy lépést a segglyuk irányába, lezuhannánk egyből, és belehalnánk szívünk hívó szavába. Viszont ha tudnék a levegőben járni, és elindulhatnék Análiába, dinamitot dugni annak szaros segglyukába, egyedül akkor sem tudnék az égvilágon semmit sem tenni. Patt helyzetben vagyok, amit tudok megteszek, és ha szerencsém van nem omlik alattam össze a szarszerkezet.
-Te velem ellentétben, mindenféle kiérdemeltséget félretéve dönthetsz egyet, csak úgy free-be! És ha meguntad a szar mögé bujkálást, és az abban való úszkálást, netán elkerülheted a belefulladást, szilárd talajjal a lábad alatt összefoghatsz, hogy elindulhass a többiekkel akiknek még nem mosta ki teljesen az agyát az a kúrva metán gáz, hogy mindenen változtassatok amit már az elején egy pár rohadt fasz elbaszott.
Vagy ne hidd el a szememnek amit látott, bízd ezt a magadéra, építs szart magad alá mindenféle ehhez szükséges gyakorlat nélkül, és ne különbözz semmiben sem tőlem. Amennyiben sikerül ilyen magasra felérned, gyere te is nézd meg, és azután törődjünk együtt bele abba, hogy mi láttuk mitől van minden szartól tele, de már késő ahhoz, hogy ne hulljunk bele.