Most sokan szürrealistának fogják tartani egyes gondolataimat, de kurvára le tudom szarni, mert egy a világ egyik legnagyobb realistájaként, aki tisztában, és teljesen azonosulva van a realizmus fogalmával, alapvetően ellent kell hogy mondjak a döntő többséggel, egy ilyen szürrealista, elcseszett világban !
Ha elfogadjuk azt a szigorú tényt, hogy egy csettintésre nem tudunk változtatni egy az idők kezdetére visszanyúló problémán, át kell látnunk az odáig kanyargó út minden buktatóján keresztül, egészen a célig, hogy megtehessük az első lépéseket, amit én elmondhatok magamról, úgyhogy vázolnám is ezeket:
Amit fontos tudnunk és értelmeznünk, hogy az első lépés az út elejéhez áll a legközelebb és nem pedig a célhoz! A mi esetünkben a nullapont azt jelenti, hogy bárki bármikor (ezért mindenki) szét tudja magát vágni, a problémái megoldása helyett, attól függetlenül, hogy ez részben tiltva van neki. Az ehhez legközelebb lévő pont, tehát az első lépés leglogikusabban az lenne, ha ezt megengednénk nekik, de cserébe reális korlátok közé zárva, közben második lépésként magát az egész problémát átgondolva, az eddig a tiltásra fordított energiát a megoldásba fektetnénk, előbb utóbb az út vinne a célfele magától. Ez csak egy gondolat amivel senki féltve őrzött érzéseit nem akartam megsérteni, csak a nem működő gondolatokat akartam, egy kis félelmetesen ható értelemmel hígítani, a szarra épülő tradicionális köztudatban.
Ha a megoldást támogatók adagolhatnák a problémát, az abból és azért élőkkel szemben, talán nem lenne annyira nehéz annak elérése! Na de ez csak realizmus, amit születésed óta szürrealizmusnak értelmeztetnek veled, ezért nem is várom el tőled, hogy ezt megértsd, de legalább nyisd ki egy picit jobban a szemed, ha mered. Ha a visszafele útban keresed az előre vezető válaszait, az olyan mintha visszafele szednéd a lábaid!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése